avagy halmozzunk fel eszközöket ...
Miután rájöttem hogy a Star Adventurer GTI-vel nem fogok túl messzire jutni az asztrofotózás területén, elkezdtem gondolkodni merre tovább.
Nagyjából két opció állt előttem: a SkyWatcher EQ6-R Pro, ami egy nagyon megbízható, bevált, hagyományos GEM mechanika kb. 15-20 kg terhelhetőséggel (de elég sok törődést igényel ahhoz hogy igazán jól működjön) - vagy egy modernebb strain wave gear alapú mechanika. Utóbbiakkal sokkal kevesebb a tapasztalat, viszont az nagyon pozitív: minimális munkával nagyon pontos követésre képesek (ennek egyetlen feltétele a jó minőségű vezetés). Végül utóbbi mellett döntöttem, egy SkyWatcher Wave 100i -t választottam. Úgy voltam vele hogy a 15 kg-os terhelhetőség elegendő egy 100-120mm átmérőjű apokromát vagy egy 200mm-es Newton (esetleg Ritchey-Chrétien) teleszkóp mozgatására, annál többre pedig praktikusan nem valószínű hogy szükségem lesz (amatőr csillagászatban nincs sok értelme 200mm átmérő fölé menni, itt nálunk nagyon kevés olyan nap van egy évben amikor egy ennél nagyobb teleszkóp felbontása a gyakorlatban kihasználható, a költségek viszont nagyon gyorsan nőnek 200mm fölött).
A jó minőségű követés érdekében beszereztem egy jó vezető távcsövet is: egy SkyWatcher EvoGuide 50ED-t. Utóbbit részben azzal az elgondolással is hogy később egy Starizona EvoFF field flattener-rel párosítva jó lehet széles látószögű fotózáshoz is. Az első tapasztalatok nagyon meggyőzőek voltak, gyönyörű szép követést lehetett elérni vele.
Na, itt kezdtek el látszani az eddig használt zoom teleobjektív korlátai: mostmár a fókuszálás pontossága, az objektív minősége lett a szűk keresztmetszet. Rászántam hát magam az első igazi teleszkóp beszerzésére. Egy Petzvál rendszerű TSAPO71Q apokromátra esett a választásom: egyszerűen fókuszálható, nem kell a backfókusz pontosságával és field flattener-rel küszködni, csak rátesszük a teleszkópra a kamerát és működik. A pontos, automatikus fókuszáláshoz szereztem hozzá egy Touptek AAF fókusz motort is. A teleszkóp 350mm fókusztávolságú, F/5 fényerejű és gyönyörű képet ad. Készítettem vele egy-két képet, majd szomorúan konstatáltam, hogy rövidesen beköszönt a galaxis szezon, amikor semmi nem lesz az égen amit ekkora fókusztávolsággal érdemes fotózni.
Azt már láttam hogy a zoom objektívet nincs értelme 600mm-en erőltetni. Kellene egy jóval nagyobb apokromát vagy egy Newton. Azt már tudtam hogy a Newton kicsit komolyabb felkészültséget igényel mint az apokromát: egyrészt belép a képbe a kollimálás feladata (ez a tükrök és kamera optikai tengelyének egy egyenesbe igazítását jelenti) másrészt ekkora fókusztávolságon már érdemesebb az off-axis guiding-ot használni. Ez azt jelenti hogy egy külön vezető teleszkóp helyett az elsődleges teleszkóp által begyűjtött fény egy részét térítjük el egy kis prizma segítségével a vezető kamera felé. Ez jóval pontosabb követést tesz lehetővé, de megvan a maga kis problémája: a két kamerát pontosan azonos fókusztávolságra kell elhelyezni ahhoz hogy mindkettő egyszerre kapjon éles képet, ezt a gyakorlatban kivitelezni nem is olyan egyszerű.
Úgy voltam vele, először az off-axis guiding-ot próbálom ki, az nem olyan nagy költség. Beszereztem egy ZWO off-axis guider-t, beüzemeltem a TSAPO71Q-val, majd úgy két órát küszködtem mire sikerült elérni hogy éles is legyen a képe. Ehhez ugyanis teljesen manuálisan kell szabályozni a kamera prizmától mért távolságát, milliméternél kisebb pontossággal. Rögzítő csavar kilazít, nagyon picit mozdít, csavart megszorít, teszt képet készít, majd ezt úgy százszor ismételjük mire többé-kevésbé eltaláljuk a pozíciót (nyilván profiknak már gyorsabban megy, de elsőre megizzasztja az embert).
Jó, off-axis guider működik, a guiding minősége még ezen a szolid 350mm fókusztávolságon is érezhetően javult, akkor léphetünk tovább. Vagy inkább zuhanhatunk? Úgy voltam vele hogy alapvetően gyakorlatias ember vagyok, szeretek bütykölni-kísérletezni, csak sikerül megküzdenem azzal a Newton teleszkóppal! Hát megküzdöttem, alaposan!
A választásom a SkyWatcher Quattro 200p-re esett: ez egy F/4 fényerejű, 800mm fókusztávolságú teleszkóp. Alapvetően jó minőségű optika és egy elfogadható minőségű fókuszáló jár vele, de mechnikailag azért nem a csúcskategória (ahhoz egy nullával többet kellene fizetni). Mindenesetre látszott hogy nagyon sokan használják és jól kialakult ökoszisztémája van: lehet hozzá masszívabb tükörfelfüggesztést és jobb fókuszálót is kapni, ha tényleg szükséges lenne, amikkel együtt már közel felsőkategóriás műszer lehet belőle. A Newton-ok képalkotásának jellegzetes problémája a kóma, a kép sarkaiban kis üstökössé nyúlik a csillagok képe, ezt egy kómakorrektornak nevezett optikai elemmel lehet korrigálni. A SkyWatcher-nek van is egy kifejezetten ehhez a típushoz tervezett korrektora, amit egy magyar optikus, Gyulai Pál tervezett és elég jó hírnévnek örvend. Na, ezzel van egy kis probléma: alapvetően a legtöbb teleszkóp kiegészítő 55mm backfókusz távolságra van "belőve": a teleszkóp korrektorának utolsó optikai eleme és a szenzor között kb. 55-55.2mm távolságnak kell lennie. Na, a SkyWatcher korrektornak ennél a fókusztávolságnál csak 54.2mm a backfocus távolsága - a szűrőtartó fiókból és az off-axis guider-ből pedig nem lehet csak úgy lefűrészelni 1 mm-t. A megoldás a teleskop-express.de által forgalmazott keskeny, 9mm -es off-axis guider lett, ezzel tudtam nyerni pár mm-t. Kicsit többet is mint kellett volna, a maradékot már hézagoló gyűrűkkel kellett kipótolni, ekkor lett barátom egy digitális tolómérő.
No, a Newton teleszkóp megjött, jó eminensként hozzá rögtön a lézeres kollimálót és a Cheshire kollimáló okulárt is megrendeltem, majd elkezdtem vele játszani az asztalon, szépen egy egyenesbe hozni mindent. Az AstroBiscuit.com útmutatója alapján indultam el, alapvetően egész hamar sikerült összehozni hogy a lézer és a Cheshire szerint is egész jól nézzen ki a beállítás. Aztán 1-2 hetet várni kellett a gyakorlati kipróbálásra, mert nem volt jó idő. Azt sejtettem hogy lehetnek problémák mert a lézer és a Cheshire rögzítése a fókuszálóba nem volt tökéletes: attól függően hogy éppen hogy sikerült rögzíteni, kicsit máshova eshetett az optikai tengely. A csillagos ég alatti teszt sajnos ezt igazolta. Előbb küzdöttem az off-axis guider fókuszálásával 1-2 órát, majd szomorúan tapasztaltam hogy a képen a csillagok nagyon csúnya kómát húznak. Aznap este túl fáradt voltam a csillag alapú kollimáció elkezdéséhez, erre csak pár nappal később nyílt újra lehetőség. Ez már nem volt olyan nehéz, de azért türelemjáték: ráállni egy fényes csillagra, kicsit elállítani a fókusztávolságot, hogy a csillag képéből pont helyett egy nagyobb folt legyen, amiben szépen kirajzolódnak az optika egyes elemei, majd addig bindzsizni a főtükör állítócsavarjaival amíg szépen középre nem kerül a segédtükör kitakarása. Úgy fél óra elteltével ítéltem elfogadhatónak, újra beállítva a fókuszt és elkészítve az első éles képeket örömmel tapasztaltam hogy a kóma eltűnt! Szerencsére a mechnikával és a követéssel nem adódott probléma, szépen hozza amit kell, jellemzően 1-2 pixel távolság alatt marad a követés hibája. Néha van egy-egy kép ami kuka bemozdulás miatt, de nem sok (olykor pedig a fejem fölött áthúzó repülők és műholdak fényeit is sikerül megörökíteni ...)
Hosszú küzdelem volt (és bizony elég sok pénzbe került), de végre volt egy jól használható rendszerem, amivel célba tudtam venni 15-20 szögperc átmérőjű galaxisokat!
Az eredményeket astrobin.com -on megtaláljátok.
Most pár hónap "megszorítás" következik: jó darabig nincsenek új játékszerek. Előbb kiélvezem a galaxis szezont, majd visszatérek a 350mm-es apokromáthoz, hogy a lassan újra feltűnő tejútrendszer nagykiterjedésű nebuláit fotózzam.